Globális elhomályosodás és fényesedés

Amikor kevesebb napfény érte a földet

A hatvanas–hetvenes évek mélypontja a napsugárzási görbén egy nagyobb éghajlati történethez kapcsolódik. De mit bizonyít a helyi adatsor, és mit nem?

Napsugárzás Magyarkanizsa térségében

1951–2025 · kWh/m²/nap

Éves átlag10 éves mozgóátlagAz 1960–1989 közötti időszak minimuma

Az 1960–1989 közötti időszak minimuma: 1972 · 3,32 kWh/m²/nap
Legutóbbi teljes év: 2025 · 3,82 kWh/m²/nap

A helyi modelladat a változást mutatja, az okát önmagában nem bizonyítja.

Nem a Nap lett gyengébb

A felszínt elérő napenergia mennyisége nemcsak a Nap kibocsátásától függ. Felhők, lebegő részecskék és a légkör állapota is befolyásolja, mennyi sugárzás jut el a földig. A görbe ezért a felszíni besugárzásról szól, nem a Nap erejének megváltozásáról.

Elhomályosodás, majd fényesedés

Felszíni mérések a világ számos térségében csökkenő napsugárzást mutattak az 1950-es évektől az 1980-as évekig. Ezt globális elhomályosodásnak nevezik. Később sok helyen részleges fényesedés következett. Európában is dokumentáltak ilyen változásokat, de időzítésük és mértékük térségenként eltér.

Mi állhat a változás mögött?

Az aeroszolok — például az ipari kibocsátásokból származó apró részecskék — szórhatják vagy elnyelhetik a fényt, és a felhők tulajdonságait is módosíthatják. A kibocsátások csökkenése hozzájárulhatott a későbbi fényesedéshez. A felhőzet és a légköri változékonyság szintén fontos; egyetlen helyi görbéből nem lehet az egyes okok részesedését megállapítani.

Az atomkísérletek okozták?

Valószínűleg nem ez volt a fő ok. A légköri atomkísérletek többsége az 1963-as részleges atomcsend-egyezményig lezajlott, a sztratoszférába jutott részecskék pedig néhány év alatt kiülepednek. Az elhomályosodás viszont évtizedekig tartott, és ez folyamatos forrásra, például a szén- és olajtüzelés kéntartalmú kibocsátására utal.

A tiszta levegő paradoxona

A fosszilis tüzelés egyszerre bocsát ki melegítő szén-dioxidot és hűtő hatású szulfát-aeroszolokat. Az aeroszolok részben elfedték a melegedést; James Hansen ezt „fausti alkunak” nevezte. A savas esők és a szmog elleni szabályozás tisztább levegőt hozott, ami egészségügyi és környezeti szempontból egyértelmű nyereség, de a maszkoló hatás csökkenésével a szén-dioxid melegítő hatása jobban érvényesült. A tanulság nem a szennyezés megtartása, hanem az üvegházgáz-kibocsátás csökkentése.

Mai párhuzam: a hajók kénszabályozása

2020-tól a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) erősen korlátozta a hajóüzemanyagok kéntartalmát. A hajóutak feletti felhők kevésbé fényesek lettek, és a kutatások szerint ez kis mértékben hozzájárulhatott a 2023–2024-es rekordmeleg óceánfelszínhez. Ez a jelenség kicsiben megismétli azt, ami a szárazföldön az 1980-as évektől történt.

Mit mond a magyarkanizsai görbe?

Ez az ERA5-Land modellalapú újraelemzésének adatsora, nem egy magyarkanizsai mérőállomás több évtizedes közvetlen mérése. A mélypont és a későbbi változások az adatsorban láthatók, de önmagukban nem bizonyítják, hogy itt az aeroszolok okozták a változást. Ehhez független mérések és célzott vizsgálat szükséges.

Mit jelent ez a napelemeknél?

Azonos rendszerbeállítások mellett a több beérkező napsugárzás általában nagyobb modellezett termelést jelent. A tényleges hozamot ugyanakkor a tájolás, hőmérséklet, árnyékolás és veszteségek is alakítják. Ezért nem állítunk általános, minden rendszerre érvényes 10–15%-os helyi termelésnövekedést.

Adatok és módszer

Copernicus C3S / ERA5-Land, SSRD pont-idősor; rácspont: 46,1° É, 20,1° K. A vízszintes felszínre érkező sugárzás napi átlaga, kWh/m²/nap egységben (MJ ÷ 3,6), a megfigyelt napok számával súlyozva. Csak a teljes napi lefedettségű naptári évek szerepelnek; a folyó és a hiányos évek kimaradnak. A mozgóátlag az adott és az előző kilenc teljes, egymást követő év átlaga. Módosított Copernicus Climate Change Service információt tartalmaz.